KIEMELT

Csomagolás: hogyan tovább?

Egy egykor csodálatos civilizáció maradandó öröksége, mely az űrből is látható. Nem a Kínai Nagy Fal, hanem a Nagy Csendes-Óceáni Szemétsziget. Több mint két és félmillió négyzetkilomternyi nem lebomló műanyag, mely mérgező mikroműanyagok formájában szép lassan beépül az ökoszisztémába és a táplálékláncba. Korunk maradandó alkotása. Pazarló kultúránk nem kívánt emlékműve.

De hogy jutott idáig? És mi hogy jutottunk idáig? Az az igazság, hogy ez az irdatlan csúfság (az összes közül a legnagyobb) csupán egy feltűnő szemölcs társadalmunk egészségtelen csomagolásmániájának állán. Ma nehéz elképzelni, de a huszadik század elején a műanyagot csodálatos, minden addiginál fontosabb felfedezésnek tartották. Furcsa, hogy pont az az anyag lett a hulladékkultúra szinonimája, melyet kezdetben éppen a tartóssága miatt ünnepeltek. Ma az eldobott műanyag több mint felét csak egyszer használják.

Ez nem lenne akkora tragédia, ha nem a műanyag lenne messze a legnépszerűbb csomagolóanyag. Annyit termelünk belőle, hogy nem tudjuk hova tenni. Vegyük például a műanyag palackokat. Az Egyesült Királyságban naponta 38 milliót használnak el belőlük. Az újrahasznosítási arány javulása ellenére ebből legalább 16 millió darab a szeméttelepen végzi. És ez csak az Egyesült Királyság; a világon naponta 1,4 milliárd műanyag palackot adnak el.  

A kilátások pedig nem túl fényesek, mivel a fejlődő országok egyre inkább felveszik a nyugati fogyasztói társadalmak szokásait. Eldobható termékek, túltermelés és gátlástalan fogyasztás. Az előrejelzések szerint a műanyagtermelés mértéke a következő húsz évben a duplájára nő, 2050-re pedig megnégyszereződik.

A műanyag palack a fogyasztói társadalom tökéletes szimbóluma, az azonnali élvezetek felelőtlen hajhászásának jelképe. A műanyag palackot és a benne található terméket csak pár rőpke pillanatig szeretjük, majd eldobjuk. Eltűnik az életünkből, hogy csatlakozzon a kontinensnyi szeméthalmazhoz a világ óceánjain. Kenj. Öblíts. Újra. Naponta 1,4 milliárdszor.

Természetesen nem a műanyag a valódi bűnös. A gyártók felelőssége is hatalmas, de az igazi hatalom a fogyasztó kezében van, az általunk hozott döntések pedig hatással vannak a világra, amiben élünk. Ha nem vásárolnánk egyszer használatos műanyagot, a gyártók és a kereskedők nem árulnák.

Ahogy a sokoldalú műanyagot hajdanán a rugalmatlan fa, vas és üveg csodás alternatívájának tartották, úgy ma is létezik a környezetbarát anyagok új generációja, melyek letaszítják majd a műanyagot szintetikus trónjáról.

Nemrég fejlesztették ki a tejfehérjéből készült csomagolás prototípusát, ami tökéletes választás az élelmiszer csomagolására, hisen ehető, ráadásul több oxigént enged át, mint a műanyag, így a termékek tartósabbak lehetnek. Egy másik bioműanyag a természetben előforduló anyagokat utánozza. A narancshéjhoz hasonlóan csak használat után kezd lebomlani, így növeli a termék élettartamát. Még a gyűlöletes műanyag palacknak is van természetesen lebomló változata. Az egyik ilyen palackot Ari Jonsson készítette vörös algából.

Ám még ezek a forradalmian új anyagok is károsítják a környezetet, mivel előállításukhoz energia szükséges. Ha csomagolásról van szó, talán egy ősi gondolat minden újdonságnál többet segít: a kevesebb több.

Még ha ma be is fejeznénk a műanyag gyártását, az óceáánok felszínén lebegő szemétszigetek nem tűnnének el. Szerencsére a takarítás terén is nagy áttörések születtek. Boyan Slat még az iskolában kezdett el dolgozni a megoldáson. Egyedülálló tehetsége - és egy világhírű TED Talk előadás - híressé tette. De még erről sem tudjuk, hogy nem okoz-e visszafordíthatatlan károkat; néhányan attól tartanak, hogy a szeméttel együtt a létfontosságú planktonok is eltűnnek majd a felszínről.

Slat megalapította az Ocean Clean Up Foundation nevű szervezetet, mely a probléma megoldásán dolgozik. A módszer V-alakú szűrőkön alapszik, melyek kiszűrik a műanyag hulladékot, ha az áramlat az útjukba sodorja a szemetet. A műanyagot ezt követően a partra szállítják és újrahasznosítják, így az óceán tulajdonképpen önmagát tisztítja.

Egy másik lehetséges megoldás az egyes gombák által termelt szintetizáló enzimekben rejlik. A gombákban található enzimek képesek lebontani a legtöbb szén alapú anyagot, hogy tápanyagforrást készítsenek belőlük. Mielőtt a fejlettebb élet megjelent volna a Földön, a gombák kősziklákat bontottak le, hogy energiát termeljenek. Egyes gombák képesek mérgező melléktermékek létrehozása nélkül lebontani a műanyagot.

Ezek a high-tech megoldások és nagyszabású projektek azonban nem jelenthetnek kifogást számunkra - sem egyénekként, sem társadalomként -, hogy megfeledkezzünk az általunk létrehozott hatalmas szeméthalomról. Ha cselekvésről van szó, általában az újrahasznosítás jut eszünkbe. Nyilvánvalóan növelnünk kell az újrahasznosítás mértékét, hiszen 2016 volt az első olyan év az Egyesült Királyságban, amikor az újrahasznosítási ráta csökkent.

A leghatásosabb módszer ettől függetlenül továbbra is a megtermelt hulladék mennyiségének csökkentése. Fogyasztóként például eldönthetjük, hogy műanyag zacskóba csomagoljuk a boltban vásárolt termékeket, újrahasznosítható szatyrokat használunk, illetve hatásosan és környezetbarát módon csomagolt termékeket használunk. Ha a fogyasztók a lábukkal szavaznak, a gyártók kénytelenek lesznek odafigyelni.

A becslések szerint minden egyes teli szemeteszsák tartalmának legyártása további 70 szemeteszsáknyi hulladék megtermelésével járt. Ez azt jelenti, hogy hiába hasznosítunk újra mindent, a probléma így is hatalmas. Bár a fogyasztói nyomás segíthet a változás elérésében, a gyökeres megoldáshoz alapvető változást kell elérnünk a gyártás és a fogyasztás terén. A "gyártás-használat-szemét" lineáris rendszere helyett egy körkörös gazdaságra van szükség, mely a maximális érték elérésén és a források hatékony használatán alapszik, így minimalizálja vagy eltünteni a hulladékot.

Megvannak az eszközeink ehhez, ám még mindig ott van a túlfogyasztás és a hulladékgyártás kulturális hagyománya. A kultúrában az a szép, hogy változhat. Az életünkben eszközölt kis változások, a fenntartható anyagok okosabb használata és a hatékonyabb tervezés segít a változás elérésében. Vagy azt akarjuk, hogy civilizációs örökségünk összefoglalható legyen annyiban, hogy az óceánok a halaknál is több műanyagot tartalmaznak (2050 környékén ez valósággá válhat), a szeméthalmok pedig az országokon is túlnőjenek? Jobb, ha úgy emlékeznek ránk, mint a generáció, mely megoldotta a műanyagok problémáját, új megoldásokkal állt elő és jobb hellyé tette a világot utódai számára.

 

Hozzászólás (0)
0 Hozzászólás